Sokak szerint a szenvedély, mások szerint inkább a romantika egy párkapcsolat mozgatórugója – de mi a valóság és hol találjuk meg az egyensúlyt?

Minden pár története egyedi, de minden párkapcsolat ugyanúgy kezdődik – flörttel. Akár beismerjük, akár nem, a félmosolyok és lopott pillantások még a legfélénkebb embereknél is tetten érhetőek. Ezt követően pedig elsodornak bennünket az események. Randi, kézfogás, mozi, csók, romantika, szerelem, szenvedély, kinek-kinek a maga szájíze szerint.

Az ismeretlen szenvedély lángjai

Egy új embert megismerni mindig izgalmas, egy vonzó idegennel flörtölni, randin ismerkedni pedig még annál is izgalmasabb. A folyamatos feszültség, ami két ismeretlen között feszül, a játékos szenvedély, a beszélgetések, az ismeretlen csókok – ezek mind a kezdeti szenvedélyt táplálják.
Természetesen vannak nagy romantikusok, akik egy párkapcsolat kezdetét sokkal inkább egy kandalló lobogó lángja melletti nagy beszélgetésnek képzelik el, de vajon ebben a fantáziában nincs benne a szenvedély és a vonzalom? Hiszen mi másért vágynánk egy romantikus kettesben eltöltött éjszakára?

Szerelem helyett szenvedély?

Sokat hallhatjuk, hogy ha párkapcsolatunk stabillá válik, elkényelmesedünk, kihuny a szenvedély, megszűnik a játékos vibrálás, de akkor is jó összebújni egy téli estén a kanapén. Mindez azonban vérmérséklet függvénye. Ha a párkapcsolatban a két fél libidója megközelíti egymást, akkor egyikük sem szenved hiányt a szenvedélyben, sem a romantikában.
Ez azt is jelenti, hogy a szerelem alapja nem feltétlenül a kezdeti őrült lángolás, de nem is a csendes romantikázás, becézgetés. Igazság szerint mindkettőbe bele lehet unni és mindkettőt lehet örökké akarni – ha a megfelelő partnerrel és a számunkra megfelelő módon jut ebből is, abból is, egy boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban élhetünk.

A szerelem mindent legyőz

Amilyen közhely, olyannyira igaz, ha szeretünk valakit, nincsenek akadályok. A viharos szenvedély elsodor és megrészegít, a végtelen romantikázás egy titkos, „kettőnklakta” világot teremt, azonban mindez csak a kezdet. Amikor elcsitul a szenvedély és ki kell lépni a rózsaszín gömbből a nagyvilágba, akkor kezdődik az igazi párkapcsolat. Ez az a pillanat, akár egy hét, akár hat hónap múlva következik is be, amikor ott állunk pőrén, ismerve egymást és önmagunkat, és dönteni kell: szeretem vagy elengedem.
A párkapcsolat meghatározója, alapköve nem az, hogy kezdetben milyen szálak fűzték a feleket egymáshoz, hogy hogyan ismerkedtek meg vagy milyen úton jutottak odáig, ahol éppen tartanak. Nem minden párkapcsolat készül egy kaptafára és éppen ez a szépsége. A szerelem az, ami végül mindent visz. Ha megvan, ne engedjük el. Ha nincs meg, ha letisztul a rózsaszín köd és egy idegen áll velünk szemben, engedjük szabadon.