Amikor véget ér egy szerelem, az mindkét félnek fáj. Képesnek kell lennünk arra, hogy a magunk módján elfogadjuk, feldolgozzuk a veszteséget.

Sokszor halljuk, hogy semmi nem tart örökké, mégis egy kapcsolat kezdetén, a szerelem rózsaszín ködében nehezen hisszük, hogy egy ehhez hasonló csodának valaha is vége szakadhat. Persze, ha alaposan körbenézünk, szinte mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akinek élete első szereleme lett élete nagy és örök szerelme is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy szégyellnünk kellene magunkat rosszul sikerült kapcsolataink miatt vagy éppen titkolunk kellene összetört szívünket.

Egy szerelem vége: a gyász kezdete

A gyász öt szakaszát általában az elmúláshoz kapcsolják. A tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és a beletörődés ötösét többnyire egy szerettünk elveszítéséhez kapcsoljuk – de miért is lenne más egy szakítás? Egy szakítás többnyire azt jelenti, hogy végleg elbúcsúzunk valakitől, akit szerettünk. Soha nem lesz már az életünk mindennapos része az a személy, akivel eddig megosztottuk titkainkat, álmainkat, nappalainkat és estéinket, esetleg otthonunkat is.
Éppen ezért amikor véget ér egy kapcsolat, ne szégyelljük az érzéseinket, és legfőképpen adjuk ki magunkból, ami bennünk van – mert csak így adhatunk esélyt magunknak arra, hogy egy szép napon újra nyitottak legyük a szerelemre, egy újabb kapcsolatra.

Engedjük át magunkat

Az összetört szív meggyógyításának legfontosabb szabálya nem az idő. Persze, időt kell adnunk magunknak a gyászra, arra, hogy elengedjük a másikat, de nem az idő az, ami „begyógyítja a sebeket”. Ha ugyanis nem engedjük át magunkat az érzéseinknek, teljen el bármennyi idő is, soha nem leszünk túl a szakításon.
Tudnunk kell, hogy jogunk van azt érezni, amit érzünk. Függetlenül attól, hogy mi voltunk azok, akik véget vetettek a kapcsolatnak, vagy a másik fél mondta ki a végszót, jogunk van szomorúnak, dühösnek lenni, nosztalgiázni és visszavágyni. Fogadjuk el az érzéseinket és ne féljünk tőlük, éljük át őket teljes valójukban – így győzhetjük le őket.

Új szerelem: egy másik élete hajnala

Egy szakítást követően sokszor a szívünket apró darabokból kell újra összeragasztgatni, kemény munkával. Nem meglepő, ha elveszítjük bizalmunkat az emberek iránt – nem kell azonnal a szívünkbe zárni az első embert, aki ránk mosolyog, de legyünk nyitottak. Nem baj, ha félünk egy új kapcsolattól, de járjunk nyitott szemmel, és legyünk őszinték, ha lehetőséget látunk a másik féllel való kapcsolatban. Lehetünk zárkózottak, de ne taszítsuk el a másikat annyira, hogy kedve se legyen visszajönni – mert fantasztikus lehetőségeket szalaszthatunk el.

Ti hogyan gyászoltok, ha egy kapcsolat véget ér?