Sokan rendületlenül várjuk a nagy Ő-t, hiszünk abban, hogy létezik, eljön egy szép napon. Biztosan észrevesszük, ha az igaz szerelem elsétál mellettünk?

Az igaz szerelem, a lelki társ, az örökké tartó szerelem délibábja gyermekkorunktól kezdve előttünk lebeg. Olyan kulturális körben növekszünk fel, ahol minden gyermek ismeri Hófehérkét, Hamupipőkét, vagy éppen a szépség és a szörnyeteg történetét. Mire felcseperedünk, biztosan tudjuk, hogy az örök szerelem és a nagybetűs Ő, az egyetlen, az igazi létezik, és csak bennünket keres.

Várni, hogy az igaz szerelem megtaláljon?

Az igazság azonban az, hogy bár szeretünk abban hinni, hogy csak egyetlen igazi létezik, mert különben az egész fabatkát sem ér, valójában ez már csak a folyamatos fejlődésünk, változásunk miatt sem valószínű.
Ha egyedülállók vagyunk, gondoljunk vissza néhány évvel ezelőttre: mi volt akkoriban a leghőbb vágyunk, mit kerestünk a párunkban – és mit keresünk most? Az ember preferenciái a kor előrehaladtával megváltoznak, egészen más lesz vonzó számunkra húsz-, harminc- majd negyvenévesen. Ez azzal is együtt jár, hogy teljesen más jellegű dolgokat keresünk partnerünkben, elvárásaink alakulnak a tapasztalatainkkal párhuzamosan, ráadásul idővel a preferenciáink is változnak.

Egyetlen igaz szerelem, akivel leélem az életem?

Mindezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére azt látjuk, hogy szüleink, nagyszüleink korosztályában számos olyan pár van, akik fiatalkoruk óta együtt élnek betegségben, egészségben és kifejezetten boldogan. Akkor hogy is van ez? Mégis létezik egyetlen, igaz, örök szerelem?
Ez a megállapítás sokkal ijesztőbb, fenyegetőbb, mint amilyennek elsőre tűnik. Gondoljunk bele mélyebben. Hány jobb-rosszabb kapcsolaton vagyunk túl? És ha csak egyetlenegy kapcsolat van mögöttünk – mi van, ha ő volt az igazi és mi elengedtük? Az egyetlen igaz szerelem létében való hit sokkal mélyebb és erőteljesebb nyomást, pszichés kényszert helyez életünkre, mint azt valaha is el tudnánk képzelni.

Milyen szerelem , amelyben higgyek?

Természetesen senki nem döntheti el helyettünk, hogy miben hiszünk, azonban ha remélni akarjuk, hogy van valahol olyan ember, aki nekünk rendeltetett, érdemes lehet néhány dolgot szem előtt tartani.
Ha hiszünk is az egyetlen igaz szerelem létében, tartsuk szem előtt, hogy a szerelem feltétlen ugyan, de nem ostoba. Nem lehet olyan ember az igaz szerelmünk, aki bánt, megaláz bennünket, aki kellemetlen helyzetbe hoz, vagy más módon szégyelljük magunkat miatta. Ha ragaszkodunk a hithez, hogy számunkra egyetlen ember létezik kerek e világon, követeljük meg a feltétel nélküli, tiszteletteljes, megbecsüléssel és kölcsönös szeretettel átitatott párkapcsolatot és soha ennél ne adjuk alább!
Remélhetőleg így megtaláljuk azt az embert, akivel együtt akarunk majd megöregedni.