Visszhangzik a fejünkben az idősek jelmondata: ”Régen, ami elromlott, nem eldobtuk, hanem megjavítottuk”. Itt csak egy kérdés merül fel bennünk: Érdemes-e még javítgatni a kapcsolatunkat?

“Párkapcsolatban élek, de mégis magányos vagyok.”

A nők hajlamosak a végsőkig reménykedni. Biztos ismerős a dolog, akár a saját életedből, akár a környezetedből. Egyszerűen nem képesek észrevenni a tényt, hogy itt bizony már nem sok értelme van az erőfeszítéseknek.

Ilyen esetekben a szerelem egyszerűen csak elmúlik, még talán a maradék szeretetünk vagy tiszteletünk is a másik iránt. De ezt miért is nem veszik észre ezt a nők?

kapcsolat

Talán mert mindig jobb a megszokott és kényelmes életforma. Ilyenkor a környezetükben élők is hiába próbálják ébresztgetni őket. Vagy nem veszik tudomásul, vagy sértődötten közölik és bizonygatják, hogy „igenis minden rendben van”. Pedig nincs.

Vannak olyan esetek, amik évekig is elhúzódnak, és amikor már minden kötél szakad, csak akkor szállnak ki a már régen megromlott kapcsolatból.

Vagy mondjuk ki: megérkezik az bizonyos szőke herceg fehér lovon, aki utat mutat egy másik, jobb élethez. Ez utóbbi is gyakori. Hogy miért? Talán azért mert egy viszonyítást ad. Hirtelen szembe kerül a régi megromlott kapcsolat, egy új és szebb reményével.

Nem mondom azt, hogy ez egy fair megoldás, de az sem, ha évekig hitegetik magukat vagy a párjukat azzal a reménnyel, hogy boldog életet fognak élni együtt. Pedig már a levegőben érződik, hogy vége.

“Csak én teszek a kapcsolatért”

Ismerős lehet ez is sokak számára. Talán párhuzamot vonhatunk közte és a magány közt. Ilyenkor az egyik fél elkényelmesedik, míg a másik töri magát napról napra, hogy jobbá tegye a kapcsolatukat. Sajnos hiába. Ha lendít is valamit az a fél a kapcsolatukon, akkor is ott van az egyoldalúság, ami nem vezet később jó irányba.

Mit lehet ilyen esetben tenni? Sablonos leszek: ülj le vele és beszéljétek meg! Más út nincs. Hiába vártok arra, hogy majd az „idő mindenben segít” – ez tévhit! Ha nem segítetek magatokon, más se fog!

Beszéljétek meg már a legelején, hogy mik az igényeitek!

Ahhoz képest, hogy a mai világban nyíltabban kezelik a témát, nagyon sokan kihagyják ezt a lépést azzal, hogy „majd útközben kiderül”. Sok esetben innen fújhat a szél, mivel nem hajlandóak megosztani párunkkal bizonyos dolgokat egymással. Persze, sokak számára kényes téma, és nehezen beszélnek róla, pedig megkönnyítenék a kapcsolatukat vele.

Azzal nem oldódik meg semmi, ha csak célozgatsz. Főleg nőként, az égvilágon semmire se mész vele. A férfiak az egyenes beszédet is jobban szeretik, sőt díjazzák is.

„De hát céloztam rá, már múlt héten is! Nem is egyszer!”, aztán persze várja tárt karokkal a csodát, ami nem jön meg. Ne célozgass! Mondd, csak ki kerek perec mire gondolsz, és hidd el változni fog a kapcsolat!

 Megvonás

Az előző részből eredhet ez a probléma is. „Fáj a fejem, most nincs kedvem”. Szerintem kevés nő nem élt még ezzel a kifogással. Miért élnek sokan vele? Több esetben tényleg a fáradtság áll a dolgok mögött.

 Elvégre nőként rengeteg területen kell bizonyítani és helyt állni nap, mint nap. Főleg, ha gyermek is van. De ott van a másik százalék. Talán ebből az úgynevezett tiltásból adódhat a legtöbb konfliktus. Már régen rossz, ha valaki ezzel zsarolja a másikat vagy feltételhez köti az együttlétüket.

Kialakulhat akkor is, ha például elveszítjük a csáb erőt – nincs már meg az a plusz, mint a legelején. Az emberek hajlamosak csak addig küzdeni valamiért (vagy ez esetben valakiért), amíg meg nem szerzik. Pedig nem csak megszerezni kell tudni, hanem megtartani is! És az igazság az, hogy ez a nehezebb.

Az a bizonyos zöld szemű.

Ha átesel a lovon, és átmész beteges féltékenykedésbe, akkor bizony valamelyikőtök meg fog őrülni a kapcsolatban. Szokták mondani, hogy „ebből látszik, mennyire szeretem”. Igen-igen szeresd is! De ne fojtsd meg. Egészséges a féltékenység, kis mértékben.

Ha meg tényleg okot ad rá, és fűvel, fával enyeleg, akkor gondolkozz el, megéri-e idegileg tönkre menni.

Melyikünk a hibás?

Bármelyik krízist is észleljük a kapcsolatban, egy dolgon érdemes elgondolkodni. “Vajon bennem van a hiba?” Nem azt mondom, hogy mindent magadra kell venni, de az emberek gyakran hajlamosak a másikat hibáztatni, vagy saját hibáikat a másik félre kivetíteni.

Más szemében a szálkát sajátomban a gerendát se.

Summa summarum, nem minden probléma oldható meg. De ha alaposan megvizsgáljátok a kapcsolatotokat, közös kompromisszumra juthattok. Ehhez azonban mindkettőtökre szükség van. Közös érdeketek, hogy megoldjátok a problémáitokat.